Versek mindenkinek

Versek elmélkedőknek és vízilóimádóknak

Versek elmélkedőknek és vízilóimádóknak

Hát ennyi

2015. október 13. - Szédült Napraforgó

Hát ennyi volt, vége.
Mikor? Miért?
Te hazudtál vajon?
Minek? Ki kért?
Vagy talán vak voltam?
Igen. Lehet.
Amikor azt hittem,
Tudom. Szeret.
Lassacskán lecsengett.
Fáj-e? Nagyon.
De nem küzdök többé.
Menjen. Hagyom.
Megölte egy részem.
Hogyan? Minek?
Hisz tudta, mit jelent.
Önző. Rideg.
Elrontottam volna?
Persze. Igen.
De hogy ki a bűnös:
Te vagy. Hiszem.
Elfogyott az erőm.
Végleg. Oda.
Nem alázkodom meg.
Keress. Nosza.
S ha többet nem kellek,
Feledj. Legyen.
Úgyis összetörtél.
Szívem. Hitem.
Nem hat meg a sorsom?
Eredj. Ne láss.
Eddig is kínoztál.
Légy jobb. Ne bánts.
Hidd el, nem akarom,
Megöl. Éget.
De ha ennyi jutott,
Vessünk. Véget.

(2015.10.12.)

A bejegyzés trackback címe:

https://napraforgoversek.blog.hu/api/trackback/id/tr587961752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása